Két költő, két apósjelölt

Szendrey Ignác jószágizgatóról ma csak azért tudunk, mert Szendrey Júlia apja, Petőfi ipa volt. Abban a korban csodásan hosszú életet adott neki a sors: 95 évesen halt meg, s nem Júlia és unokája, Zoltán mellé temették, hanem Gyulai Pál sírjába, pontosabban kisebbik lánya, Mari mellé. Ismeretes, hogy a két fiatal 1846. szeptember 8-án Nagykárolyban ismerkedett meg, és rá pontosan egy évre kötöttek házasságot – szülői áldás nélkül. Hiába élt meg Júlia apja hosszú életet, hiába egyezett bele a makacs lány döntésébe, hogy feleségül szeretne menni Petőfihez, a frigyet soha nem tudta megbocsátani sokra hivatottnak gondolt, előkelően nevelt, és kétségtelenül tehetséges és egyedi karakterű leányának.

Megakadályozhatta volna, hogy a két fiatal egymásé legyen? Gond nélkül, hiszen gazdatisztként vagyonos ember volt, elküldhette volna lányát hosszabb külföldi útra, vagy akár intézetbe is adhatta volna. De nem így cselekedett. Ady így ír Szendrey döntéséről az igazi Petőfiről szóló írásában: De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség. Én mindig és mindenben egyet értek Adyval, de most azt gondolom, hogy költőien fogalmazta meg véleményét. Bár sokféle magyarázat van Szendrey áldás nélküli jóváhagyására, igazán egyiket sem értjük teljesen, s jószerivel arra az álláspontra juthatunk, hogy végső soron nagyvonalúbb volt, mint hetvenvalahány év múltán Vágó József, Vágó Márta apja.

Igaz, a 23 éves József Attila sem olyan ismert és elismert, sem olyan rámenős nem volt, mint a 23 éves Petőfi, Vágó mégis úgy tett, mint aki beleegyezését adja valamibe, amit egy pillanatig sem gondolt komolyan. Álláshoz segítette képzeletben eljövendő vejét, de közben Mártát elvitte a Dolomitokba, majd pedig élve a megegyezés szerinti időhaladékkal, elküldte egy évre Angliába „okosodni”. Közben, én legalábbis így gondolom, megszervezte, hogy a rokonság, a barátok ráébresszék Mártát, hogy a tehetséges, de egy polgári úrilánynak jövőt biztosítani semmiképpen nem tudó fiatalemberhez kötni a sorsát, aki mellesleg ráadásul nem is zsidó (ezt a problémát maga Márta fogalmazta meg József Attilának írt leveleiben), nagy könnyelműség volna. Márta alig töltött el néhány hónapot Londonban, és mind világosabban látta, hogy bizony butaság volna egy nála két évvel különben is fiatalabb, és valljuk be, nagyon mélyről jött költő emberhez kötni az életét.

Lehet, hogy erőszakoltnak tűnik a két költő házasulási szándékának összevetése, már csak azért is, mert Júlia alapvetően más típusú ember volt, mint Márta. Ez is igaz. Miként az is, hogy a 25 éves korában még mindig az érettségijével kínlódó Márta az apja kiemelt szellemi körében élve azt gondolhatta, hogy József Attila nélkül is viheti valamire (ma már tudjuk, hogy nem vitte semmire), Júlia viszont számot vetett azzal, hogy amennyiben nem tart ki a Petőfivel kötendő házasság mellett, csak egy átlagos vagyonnal bíró, átlagos férfi felesége, gazdaasszonya lehet. És bár Júlia Petőfi halála után csak rossz döntéseket hozott, szellemi téren (a nem kívánt, sőt később már gyűlölt férfinak, Horváth Árpádnak szült négy gyerek és rettenetes betegsége, valamint 39 éves korában bekövetkezett halála ellenére) vitte valamire: kitűnően fordított, remek, máig nem eléggé becsült verseket és rövid elbeszéléseket írt. Vagyis helyt állt önmagáért.

Vágó jól taktikázott, atyai erőszak nélkül megszabadult a nem kívánt vej-jelölttől. Úgy gondolom, hogy bár Szendrey élete végéig bánkódott azért, hogy a lánya egy bohóc felesége lett, végül is nagyvonalúbb volt, mint a liberális Vágó József, aki a kor elismert gazdasági újságírója volt, de mégis sokkal kevesebb, mint a 19. században egy megbecsült és vagyonos gazdatiszt, nagy urak birtokának igazgatója és személyes ismerőse.


.............